jún
3

Túrva jó!

Címkék: szlogen túrva jó | Szerző: Marketingmorzsa | 3:49 pm

turva-jo.jpg

Néhány napja botlottam bele az ezzel a felirattal ellátott megállítótáblába. Már önmagában ennek az ötletessége is elég lenne ahhoz, hogy megemlítsem egy posztban, mert valóban sikerült kitűnnie, annak ellenére, hogy nincs igazán lehetősége a boltnak látványos kirakat berendezésére. Ami azonban hosszabb bejegyzést ihletett, az az volt amit bent tapasztaltam, és azt hiszem a kisvállakozások egy részének volna mit tanulnia tőlük. Mosolyogva köszönnek mindenkinek, nem érzem úgy hogy nyűgnek tekintik a kedves vevőt. Hagynak nyugisan nézelődni, de ha beszédbe elegyedünk a két hölggyel a pult mögött, és elmondjuk mi az elképzelésünk itt nem az a megoldás erre, hogy ráböknek egy sor ruhára, hogy ott kéne megnézni, ha egyikük lelkesen mellénk szegődik és segít.Azt hiszem sem neki, sem nekünk nem fordul meg a fejünkben, hogy ez "csak egy turi". Nem szeretek nőiesen öltözni, nálam a prktikum a szempont, de most már kezdem úgy érezni, ideje lenne elkezdeni a változást, és nőisebb, munkhelyre megfelelő holmikat kerestem. A hölgy önjelölt stílustanácsadóként szegődött mellém, itt az önjelölt most pozitív jelző, és javasolt olyan darabokat, ami esetleg elkerülte a figyelmemet. 

A történet ennyi, a tanulsága pedig talán még rövidebb. Ha egy jó szlogennel behozod a vevőt, a modoroddal, hozzáállásoddal tarts is bent! 

A bolt a Fehérvári úton a vásárcsarnok magasságában található, sajnos a pontos címet nem jegyeztem fel. A mellékelt fotót a neten találtam, talán ez segít az eligazodásban. Ja, és nem rokonom vagy ismerősöm a tulajdonos!

máj
28

A reklámtörténet apró, nem túl hosszú életű eszközét, az úgynevezett számolócédulát szeretném most egy kicsit bemutatni, mert azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy még akár újjá is születhet.

 szerecsen.jpegA kicsi, hosszúkás, képes papírszelet, a gépi pénztárblokk elődje volt a számolócédula, a hatékony reklámhordozó. "Azért született a világra, hogy mosolygó színes arcával mindenkit meghódítson, akinek csak a keze ügyébe kerül, vagy akinek a pillantása reá esik, de örökösen csak a hátát mutogatja, a hátát, amin ott van a számla, amit fizetni kell..." (Reklámélet, 1938.) 

A számolócédula a 19. század utolsó harmadában jelent meg. Fénykorát a századforduló idején élte (elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia területén), ahol hihetetlen mennyiségben nyomtatták áruk, cégek szolgáltatások bemutatására. A számolócédulákat leginkább szatócsboltok, vegyeskereskedések, fűszer- és csemegeüzletek, kávéházak használták, melyeket tömbökben kaptak a nagykereskedőktől és a gyáraktól.  Gyártók és kereskedők nyomatták ezerszámra cégük, vagy árujuk reklámozására, melyet összekapcsoltak a számlaadással. Használatuk nem csak az elegáns fővárosi üzletekre korlátozódott: közkézen forogtak vidéki boltokban és számoltak rajtuk kávéházak, vendéglők pincérei is.Természetesen a kiskereskedők saját, csak boltjaikat hirdető cédulákat is csináltattak (viszonylag kis példányszámban), a már akkor is szép számú gyűjtők legnagyobb örömére. 

A számolócédulákat a díszítő grafika sokfélesége jellemzi. Ábrázolnak gyárakat, üzletportálokat és megszámlálhatatlanul sokféle árucikket, szolgáltatást, melyek hol bájosan, hol vidáman sok humorral, hol harsogón, olykor kihívóan hívták fel magukra a figyelmet. Az egykori vevőket szlogenek, rímes sorok szólították meg és a kor ízléséhez igazodott stílusuk. A művészi kivitel színvonalát a megrendelők igényessége és nem utolsó sorban anyagi lehetősége határozta meg. A sokszor jellegtelen ábrák betűk halmazából kiemelkedtek azok a grafikák, melyek például a szecesszióhoz kapcsolódtak, vagy a kor neves művészei (Berény Róbert, Faragó Géza, Bíró Mihály) alkottak.

A kis, képek reklámok túlélték az első világháborút. A 20-as években meginduló gazdasági pezsdüléssel a "miniatűr propaganda-hadsereg" ismét bekapcsolódott az áru eladásáért folytatott harcba.

Az önállósult reklámgrafika különböző irányzatai a számolócédulákon is békésen megfértek egymás mellett. Versenytársai ugyan megszaporodtak a reklám és a számlaadás területén, mégis megélték a második világháborút is. Leginkább a kisebb üzletekben, ahol az eladó és a vevő kapcsolata még erős volt.

A számolócédulákkal a gyermekszíveket célozták meg és meg is hódították. Az egy-egy árucikket reklámozó sorozatok és variációk már a buzgón gyűjtő apróságok örömére készültek. Az egy tenyérben könnyen elférő reklámok nem ritkán hatalmas plakátok formájában is megjelentek. Emiatt a számolócédulákat miniatűr plakátoknak is nevezik.

 Meglepően sokféle maradt fenn belőlükm vélhetően a szorgos gyűjtőknek köszönhetően. Amiket a mostani bejegyzésben megmutatok, azok abszolút véletlenszerűen, a teljesség igénye nélkül kerültek kiválasztásra. 

A híres pezsgőgyárak (Francois, Törley), a neves italforgalmazók (Dreher, Gottschlig, Zwack), az ismert édességkészítők (Stollwerck, Szerencs), a szalámigyárak (Dozzi, Herz, Pick) megengedhették maguknak a legjobb minőséget és a neves grafikusokat, de a kiskereskedők és kisvendéglők sokszor az olcsóbb nyomdai terméket választották. A kis cédulák nem csak grafikát, hanem reklámszöveget, háztartási tanácsokat és recepteket is megjelenítettek. Íme egy csokorra való: 

"Ki a Szent István malátakávét issza,
Annak a feje mindig tiszta."

"Bátor az indián,
Szent István malátakávét vesz aranyán."

"Szent István malátakávé jó eledel,
Okos leszel, ha ebből eszel."

"A szívem csak érte dobban,
Semmit nem szeretek jobban,
Ezt kívánom, azt az egyet:
A Szerencsi konyak – meggyet."

"Papa, máskor is jó leszek
És egész nap szót fogadok,
Ha estére megint, mint ma
Szerencsi csokit kapok."

"Rossz fát tesz a tűzre, ha nem az
"NDUSTRIA"
Faárúgyár és Fűtőanyag RT-nél szerzi be
tűzifa szükségletét, mert csak ott kap jó száraz
IMPORT TŰZIFÁT"

Már a XIX. század végén divat volt a magyar árúk népszerűsítése a piacon:

"Hazafiasan cselekszik az a magyar asszony,
aki a külföldi árúk helyett
BÉKÉSSY és Tsa. Debreczeni czég
SZAPPANAT vezeti be háztartásába."

Háztartási tanácsként: "Hogyan tartjuk el a borjúhúst? Nyáron is napokig eláll a pincébe, ha csalán közé rakjuk. Ecetes rongyba csak marhahúst lehet csavarni, a borjúnak rossz íze lesz tőle." Egy "Maggi számolócédulán a szágóleves elkészítését olvashatjuk és az "Oetker" céduláinak mindegyikén süteményrecept található.

Források: http://www.fehervar.net/cikkek/08/szecplakat/

http://budapestantikvarium.hu/szamlalocedulak-toertenete.html

http://www.logoterv.hu/magyar/oldalak/szamolocedula/

szamolo1_1.jpg

szmolcdulk2.jpg

szmolcdulk3.jpg

SCK_P01.jpg

Szamolocedula_01.jpg

szerencsi.jpg

farsangi.jpg                          hack.jpeg   

                       frank02.jpg    jan130.jpg

    oetker.jpeg margit.jpeg   kaks.jpg   v101.jpg  

máj
27

Most olvastam egy kiváló cikket Sas István tollából az 50+ korosztály számára szóló reklámozásról. A cikk 2010-ben íródott, de még mindig aktuális, és teljesen igazat kell adnom a szerzőnek. Reklám szempontból levegőnek nézik az 50 és 60 közötti korosztályt, pedig Sas István szerint a megtakarítások 65%-át birtokolják. A reklámokban továbbra mindenki szép és fiatal, ha pedig az idősebb korosztálynak szólnak a reklámok, akkor szinte csak gyógyászati segédeszközt akar eladni, műfogsorrragasztót, inkontinencia betétet. Mivel mindenki a fiatalságot hajszolja, senki sem örül annak, ha öreganyónak vagy öregapónak néznek. A fiatal kreatívok pedig nem is tudják más szemszögből nézni az öregkort, mert egyre jobban eltávolodtunk a régimódi életformától. Egyes kutatók úgy vélik, azért nem törődik a kutya sem az ötven fölöttiekkel, mert nem számottevő a vásárlóerejük. Az ötven év fölöttiek itthon egyszerűen nem jelentenek olyan széles réteget, amire érdemes lenne külön reklámpénzt áldozni − legalábbis a hirdetők így gondolják. Az is tény, hogy a fiatal- és középkorosztály számára készített műsorok és reklámok nem érintik meg az ötven felettieket. Talán ez is oka annak, hogy a hazai reklámok színtelenek, egysíkúak: kis ország lévén azonos reklámokkal akarnak valamennyi korosztályhoz szólni, ami egyhangúságot eredményez” − mondja Füleki Bettina pszichológus reklámszakember.Ő is úgy véli ideje felszámolni azokat az előítéleteket, amelyek szerint a vagányabb, viccesebb hangvételű reklámok elidegenítik az ötven év felettieket. A reklámszakma ebből a szempontból kicsit úgy tekint az idősekre, mintha azok elmaradottabbak lennének. Pedig a mai ötvenesekre ez már nem feltétlenül igaz: ők sok esetben ugyanolyan aktívak, mint a harmincasok vagy negyvenesek. Ez a korosztály volt a beat-generáció, a hatvanas években ők voltak a „virággyerekek”. A mostani ötvenesek már nem azonosak a húsz évvel ezelőttiekkel, sokkal fiatalosabb gondolkodásúak. A mamusz és az otthonka is jóval kevésbé társítható hozzájuk, mint elődeikhez. De még így is sokszor élcelődés céltáblái az öregek a reklámokban.

Pozitív példa is akad, de kevés. Az egyik ilyen a Dove Pro-Age kampánya.

 

Nem akarom azt mondani, hogy bezzeg ez is máshogyan volt régebben, de már akkor is régi reklámok ugrottak be amikor elkezdtem olvasni Sas István cikkét. Ki is kerestem néhányat.


És ami elsőként beugrott, 30 másodperces és mégis sok minden van benne, az öregek aktívak és vidámak, talán lehetne ma is ilyet készíteni.

 És olyan reklámok, ahol az öregek nem célcsoportot képviselnek, hanem bizonyítékként szolgálnak a termék hasznosságát illetően, a hosszú élet titka lehet például a kefír.

 A fenti problémával a reklamipar.hu is foglalkozott, ráadásul egy idei, márcusi cikkben, tehát a helyzet 2010 óta sem változott számottevően.  Esetleg ideje lenne már nyitni az idősebbek felé is? Hisz már Jókai is megírta: "Öreg ember nem vén ember"

És még egy találat: http://www.sasistvan.hu/files/tanulmanyok/peched_van_webre.pdf

 

máj
22

Különböző okokból mostanában sokat bújom Sas István "Az ötletes reklám" című útikalauzát. Gyakorlatilag fejezetenként, nagyon alaposan rágom át magam rajta és amint van valami, ami további keresésre ösztönöz, máris kezdem a kutatást. Szó esett a könyvben arról is, hogy neves művészek is alkottak a reklámipar számára, ami nem volt meglepő számomra, hiszen az egyik kedvenc festőm Alfons Mucha, és az ő életművének jelentős részét a reklámplakátok teszik ki, amik azonban nem térnek el a művész jellemző stílusától.

MuchaPerfecta.jpg

Mucha-Chocolate.jpg

MONTE_CARLO_mucha.JPG

Vagy Henri de Toulouse-Lautrec művészi igényű reklámplakátjai is sokak számára ismertek.

de-henri-toulouselautrec-ambassadeurs.jpg

Toulouse_Lautrec_La_Revue_Blanche.jpg

Amire sokkal jobban felkaptam a fejem, az József Attila, mint reklámszövegíró. Hát ez még az egyetemi tananyagból is kimaradt, pedig bölcsész diplomám van.  Azonnal nekiláttam megkeresni néhány példát, hogy vajon József Attila mit és hogyan reklámozott. (Itt még azt a gondolatot is rá lehet gombolni, hogy a korabeli celeb szerepe a reklámban, de ő legalább azt csinálta, amihez értett, írt.)

A Magyar Reklámszövetségnek köszönhetően találtam egy verset, a Magyar Reklám 2009-ben megjelentjozsef_A.jpeg egyik számában leltem rá.

József Attila reklámverse

Mit visel úrinő és mit hord kokott
Fejebúbján, ha nem Nor-coc-ot.


Sapkám Nor-coc
Ilyet hordok.
Nor-coc sapkám hona Svájc
Viseli Svarc, hordja Svárc.


Minek annak a fuszekli,
Kinek fején Nor-coc dekli.


Eszemadta kis barnája,
Nor-coc gyártmány a sapkája.


Hôbe, hóba, télen nyáron
Nor-coc sapkát hord a párom.


Akármilyen snorr kokott-
Még az is hord Nor-coc-ot.

Arany_janos_kep_2.jpg A másik meglepetést a kreativ.hu-n sikerült magtalálnom, újabb József Attila műre nem sikerült ugyan bukkannom, de egy Arany János reklámversikére igen, Flóra szappan- és tisztítószer népszerűsítésére vállalkozott:
 
„Ágnes asszony! Bolond kelmed?
Hiszen van otthon Flórája!
 Sose jöttek volna rája!”

karinthy.jpeg A reklám, mint a szójáték nagyszerű lehetősége, sok író érdeklődését felkeltette. Legkevésbé Karinthy Frigyes szerepvállalásán csodálkoztam, hiszen neki röpke ujjgyakorlat lehetett egy humoros reklámszlogen megírása.Karinthy Frigyest ugyan a szükség vitte rá, de nem szégyellte reklámtevékenységét, sőt: végrendeletében meghagyta, hogy halála után öszszes művei között szerepeltetni kell ezeket az írásokat is.

„Drámát legjobban Sexpír
Poloskát Ditrichstein írt!”

„Így írtok ti: Karinthy –
Így írtok én: Ditrichstein!”
Sajnos az interneten nem sikerült több nekik tulajdonított reklámot fellelnem, azt hiszem majd egy könyvtári kutatással kiegészítem a gyűjteményt.

máj
21

Egy korábbi bejegyzésben megígértem, hogy megmutatom, hogy jelenleg melyek a legmagasabb áron elkelt moziplakátok. Ezek az adatok természetesen változhatnak, de a képzeletbeli dobogó első helyén álló poszter eladási áránál magasabbat nem találtam az interneten. 

Kezdjük a megosztott negyedik helyezettel Frankeinstein menyasszonyával, a plakát 1935-ből való és 334 600 dolláréert kelt el, 2007-ben.

bride.jpg

A másik negyedik helyen,  a Black Cat plakátja végzett,  aminek egy apró magyar vonatkozása, hogy Lugosi Béla is szerepelt a filmben. 2009-ben került kalapács alá és szintén 334 600 dollárt fizetett érte egy gyűjtő.

black_cat.jpg

A harmadik helyen, a Metropolis című, a jövőben játszódó film plakátjának német nyelvű változata még 2000-ben kelt el 357 750 dollárért.

metro_nemet.jpg

 A dobogó második fokára a Mummy, 1932-es filmklasszikus plakátja léphetett, ezt 1997-ben 435 500 dollárért vásárolta meg egy vélhetőleg jól szituált filmkedvelő.

mummy.jpg

Most pedig lássuk a győztest. A Metropolis német nyelvű plakátjáért 357 750 dollárt adtak, az eredeti plakát, amely 1927-ben készült nem kevesebb mint 850 000 dollárt ért. 

metropolis.jpg

Valószinűleg, ha ezeket a darabokat most kínálnák aukcióra még többet érnének. Megnéztem a www.iguide.net áriránytűjét, például egy 1968-as plakát, eredeti állapotában most még csak 15 dollárt ér, de feltételezem, úgy 10 év múlva  már ez az évjárat is sokkal drágább lesz.  Vajon egyszer még licitálni fognak a jól sikerült reklámplakátokra vagy prospektusokra is?

Képek forrása: www.fresher.ru

máj
20

Egy japán cég vidám rajzos útmutatót készített arról, hogy mit ne tegyünk a telefonunkkal. Bár ez a blog a marketingről és reklámról igyekszik szólni, néha egy kis PR-al vegyítve, mégis úgy gondoltam megosztom, mert ha továbbgondolom ezt az ötletet, akkor akár marketingeszközt is csinálhatunk belőle, mert egy néhány oldalas aranyos tájékoztatót szívesen forgatnak a szülők és a gyerekek, és nincs más dolgunk, mint rátenni a cég logóját és néhány készülékajánlatot, például arról, hogy milyen készüléket milyen korosztály számára miért ajánlunk, különösen a legfiatalabb és legidősebb mobilhasználó rétegre kihegyezve a témát. Ha ügyes a grafikusunk, akkor a közönség hamar megkedvelheti az aranyos figurákat. Ha pedig megcélozzuk a legfiatalabb réteget, akiknek azért már többnyire vesz anyuka mobilt, hogy tudja hol a gyerek, még egy kis rajzpályázatot is indíthatunk. És ezt a vonalat még tudnám tovább bodorítani. El lehet vinni jótékonysági irányba, lehet belőle PR eseményt csinálni, díjátadóval, családi nappal.

furdo.jpg

auto.jpg

tolto.jpg

potty.jpg

eso.jpg

napos.jpg

sieles.jpg

taska.jpg

tenger.jpg

máj
19

A moziplakátok sajátos terület a plakátokon belül. A régi klasszikusok komoly dollárezrekért kelnek el, majd a legdrágábbakat később be is mutatom. Az alábbiakban viszont az az érdekes, hogy Eric Palmer a legismertebb filmek lényegét a régi videójátékokat idéző, 8 bites megjelenítésben gondolta újra. 

8.jpg

9.jpg

11.jpg

13.jpg

10.jpg

12.jpg

7.jpg

4.jpg

1_3.jpg

6.jpg

5.jpg

2_2.jpg

3_2.jpg

máj
19

A Szovjetunióban nem volt szükség marketingre, mert nem volt olyan fölösleges árukészlet, amit ne tudtak volna eladni,  és mindig volt hiánycikk is. De a kreatívoknak akadt feladat, például küzdelem az alkoholizmus ellen. A szovjet realizmus jegyében születtek a plakátok, amik egyre másra hívták fel az alkoholfogyasztás veszélyeire a figyelmet.

Az alábbi rajz stílusa szinte mesekönyvbe illő, a felirat pedig ezt mondja "És még azt mondják, mi vagyunk disznók"

malac_1.jpg

 Aki hasonló szovjet-realista művészetet szeretne nézegeteni, az itt megteheti!

máj
18

A marketing mellett a másik szenvedélyem a krimi. Kikapcsolódásként elsősorban krimit nézek vagy olvasok, és néha előfordul, hogy a két téma találkozik. Nem csak kitalált bűnügyekről olvasok, hanem valóságosakról is. Ilyen volt a Tylenol kapszula esete, amit Szabó László Gyilkosság - megrendelésre című könyvében olvastam. 48 órán belül 7 áldozatot szedett a gyilkos. 

1982 szeptemberének végén, egy szerda reggelen Adam Janusnak kisebb mellkasi fájdalmai voltak, így vásárolt egy üveg Extra-Strengh Tylenol kapszulát. Bevett belőle egyet és délutánra már halott volt. Még aznap kicsit később a 25 áves Stanley Janus és 19 éves felesége Theresa szintén vettek be kapszulákat ugyanabból az üvegből - péntek délutánra mindketten meghaltak. Másnap a 12 éves Mary Kellerman egy kis náthával ébredt, édesanyja adott neki egy Tylenolt, a kislány hamamrosan halott volt. Az egy háztartásban előforduló 3-as szívelégtelenség már ugyan felkeltette a hatóságok figyelmét, de még nem ismerték az igazi okokat. Közben a 31 éves, makkegészséges Mary McFarland a házuk előtt összeesett és meghalt. Ugyancsak Tylenolt vett be a 27 éves Mary Reyner, aki három, néhány hetes ikergyermeke mellett esett össze, a hetedik áldozat Paula Prince légiutaskísérő munka közben, a gép fedélzetén hunyt el. 

Mindanyiuknál Tylenolt találtak, és amikor a laborban felnyitották a kapszulákat, szürke, kristályos anyag hullott ki belőle. A halál oka cianid volt. Az Extra-Strengh Tylenol kapszulát cianiddal szennyezték be.

A McNeil vezetősége úgy értesült a mérgezésekről, hogy riporterek hívták fel őket, hogy kommentálják az eseményeket - nemcsak a média hívta fel őket, de gyógyszertárak, orvosok, kórházak, méregellenőrző központok és több száz pánikba esett vevő. A cég gyorsan információkat gyűjtött az áldozatokról, a halál okáról, a mérgezett Tylenol üvegek gyártási számairól, az üzletekről, ahol vásárolták őket, gyártási időpontjukról és hogy hogyan jutottak el a gyártóttól a terjesztőkig. Az FBI 110 emberét állította az ügyre, és kiderítették, hogy az 53. számú chicagói műút mentén lévő drogériákban és áruházakban valaki egyszerűen kitette a polcokra a mérgezett csomagokat. Egy, a gyártótól független személy megvásárolta a Tylenolt, cianidot tett a kapszulákba, majd visszajuttatta az üvegeket az üzletekbe.

Mivel a halálesetek kapcsolatba hozhatók voltak a Tylenollal, a fogyasztói elővigyázatosság óriási méreteket öltött. A Johnson & Johnson szállítmányokat hívott vissza és a fogyasztóknak javasolta, hogy ne vegyenek be Extra-Strengh Tylenol kapszulákat, amíg a rejtély meg nem oldódik. A gyógyszereket árusító üzletek az ország egész területén levették polcaikról a Tylenol készítményeket, s hamarosan szinte sehol sem lehetett Tylenolt beszerezni. Még 603 dobozban volt méreg, tehát még akár  ennyi áldozat is lehetett volna. A raktárakban lévő 10 millió Tylenolt megsemmisítették, a későbbiekben másfajta csomagolástban, olyanban, amit nem nem lehet észrevétlenül visszazárni, kerültek újra a polcokra. Ekkor a többi gyógyszergyártó cég is bevezette a biztonsági csomagolást. A tettest nem kerítették kézre. Eddig a krimi, de negem az is érdekelt, hogy vissza tudott-e térni a Tylenol a piacra és ha igen, hogyan? Ez nem marketing kérdés, hanem inkább PR, hiszen a cég jóhírét ez az eset porig rombolta, még akkor is, ha nem a Johnson & Johnson hibázott, nem a gyártás során került bele a méreg. 

Sokan jósolták, hogy a Tylenol mint márka, nem fog fennmaradni. Néhányan azt javasolták, hogy a Johnson & Johnsonnak új néven kellene bevezetnie a terméket, így tiszta lappal kezdhetne és egyúttal megszabadulna kétes hírnevétől is.

A Johnson & Johnson által a mérgezések után 1 hónappal készített felmérések is igazolni látszottak a Tylenol márkanév halálát. Az egyik felmérésben a megkérdezettek 94 százaléka tudott a Tylenol mérgezésekről. És annak ellenére, hogy a válaszadók 87 százaléka felismerte, hogy a Tylenol gyártója nem volt felelősségre vonható a történtek miatt, 61 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a jövőben nem szándékozik Tylenolt venni. Sőt, a megkérdezettek 50 százaléka azt mondta, hogy Tylenol tablettákat sem fog használni. Az egyedüli bízató eredmény, ami a felmérésekből kiderült, hogy a gyógyszer gyakori használói végül használnák a Tylenolt.

A vállalat nagy kérdés előtt állt. Szerette volna megtartani a Tylenol nevet, hiszen a termék elfogadottsága több éves reklámkampányuk eredménye. Most pedig amit addig felépítettek, néhány napos csapás miatt lerombolják? Egyik oldalról, ha a J&J túl korán, még a hisztéria elülte előtt vezeti be újra be a Tylenolt, a termék a polcokon maradna. A másik oldalról azonban, ha túl sokáig várnak a termék bevezetésével, a versenytársak túlságosan nagy piaci előnyre tehetnek szert.

A J&J úgy döntött, hogy a termékmárka újra elfogadtatását először a gyógyszert gyakran használókra alapozva kezdi meg, majd később kiterjeszti a többi fogyasztóra is. Hogy a gyógyszert rendszeresen használók bizalmát megnyerjék, a vállalat televíziós hirdetésekben tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a vállalat bármit megtesz bizalmuk visszanyerése érdekében.

A J&J egyúttal próbálta a Tylenolt kapszulákat használókat arra ösztönözni, hogy áttérjenek a tablettákra, melyet sokkal nehezebb szabotálni. Egy reklámkampányban felajánlották, hogy a kapszulákat teljesen ingyenesen tablettákra cserélik. Ráadásul 76 millió vásárlási kupont jelentettek meg a vasárnapi újságokban, melyek felmutatásakor 2.50 dollárral kevesebbet kellett fizetni Tylenol vásárlása esetén. Végül pedig olyan csomagolást terveztek, amely zárvédjeggyel lett ellátva, hogy megelőzzék a Chicagóban történt tragédiához hasonló eseteket. Az Extra Strengh kapszulákat ettől kezdve csak háromszorosan lezárt dobozokban árusították. Mindezen felül a vállalat a viszonteladóknak is a megszokottnál magasabb - esetenként 25 százalékos - kedvezményeket adott rendelés esetén.

Azok a fogyasztók, akik azt mondták, hogy a nagy riadalom után eldobták Tylenol gyógyszerüket, egy ingyenesen hívható számon igényelhettek 2.50 dollár értékű kuponokat, ami gyakorlatilag egy üveg ingyen gyógyszert jelentett, hiszen a 24 kapszulát illetve a 30 tablettát tartalmazó üveg is körülbelül ennyibe került.

Az egész J&J vállalat kisegítő csapataiból több, mint 2000 ügynök lett mozgósítva, hogy az orvosokat és gyógyszerészeket rábeszéljék a Tylenol ajánlására. Ez nagyon hasonló volt ahhoz a stratégiához, amit a termék 25 évvel ezelőtti bevezetésekor végeztek. Közvetlenül a krízis után a J&J piaci részesedése 35.3 százalékról 7 százalékra esett. A versenytársak nagyon gyorsan hasznot húztak a helyzetből.Tudom, hogy ez már az összeesküvés elméletet súrolja, de akár a versenytársak valamelyike is beletehette a mérget a Tylenolba.  

Mégis, voltak bíztató jelek a J&J számára. Amikor a Psychology Today szavazást tartott olvasói körében, hogy szerintük a Tylenol, mint márkanév fennmaradhat-e a szavazók 92 százaléka úgy gondolta, hogy a Tylenol túl fogja élni az incidenst.

A J&J lelkiismeretes intézkedései megtérültek. 1983 májusára a Tylenolnak sikerült visszaszereznie szinte a teljes piaci részesedését, melyet egy évvel korábban szeptemberben elvesztett; a piaci részesedés 35 százalékra nőtt, mely egészen 1986-ig változatlan volt, mígnem bekövetkezett az újabb szerencsétlenség. A megszigorított csomagolási előírások ellenére 1986 februárjában New Yorkban, Westchesterben egy nő cianiddal bevont Extra- Strengh Tylenol kapszula által halt meg. A három és fél évvel ezelőtt lejátszódott tragédia megismétlődött. A J&J azonnal eltávolította az összes Tylenol kapszulát a piacról és azoknak, akik megvették a terméket, felajánlották a gyógyszer árának megtérítését.

A vállalat nagy horderejű döntést hozott: nem állítanak elő több vény nélkül kapható kapszulákat, mert nem tudják garantálni a fogyasztók biztonságát a gyógyszerrel való visszaélésekkel szemben. Ettől kezdve a vállalat kizárólag tablettákat illetve ún. „kaplettákat" hozna forgalomba, mely tabletta, azonban a könnyebb lenyelés érdekében bevonattal és oválisabb alakban készülne. A becslések szerint ez a döntés 150 millió dollárba kerülhetett. Az elnök azt a döntést így magyarázta: „Az emberek vállalatunk munkáját rendkívül megbízhatónak és felelősségteljesnek tartják. Éppen ezért nem szeretnénk semmi olyat tenni, mely ezt a bizalmat megdöntené."

1986 júliusára a Tylenolnak majdnem teljesen sikerült visszaszereznie a februárban elvesztett piaci részesedését, mely ekkor 32 százalékos volt.

A Tylenol esete jó példa arra, hogy reménytelen helyzetből is vissza lehet hozni a márkát, sőt a piaci részesedést is vissza lehet szerezni, de ez nem megy ingyen, pénz és kitartás kell hozzá.

 Forrás: http://elib.kkf.hu/edip/D_11862.pdf
 

máj
17

Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, még Levinson 100 pontjának sem értem a végére. Most újabb pontokat veszek elő a 100-ból.

A külső és belső plakátok - ezeket Levinson még gerillamarketing ötletként említi, a mai vásárló pedig már annyira megszokta, hogy többségük az ingerküszöbüket sem éri el. Talán egy biztos befutó maradt, az "AKCIÓ" feliratú, de ezt már egy korábbi bejegyzésben is jeleztem, ha túlzásba visszük, akkor többet árt mint használ. Egyébként ami még a belső plakátok  ellen szól, nincs hely a kirakásukra. Alig tudok most gondolatban felidézni olyan boltbelsőt, ahol elegendő hely a plakátok számára. Esetleg a butikokban a kirakatban akad hely. A drága helyek a design elemek miatt nem tudják hová kitenni a plakátokat, az olcsóbbak pedig inkább a helykihasználásra törekszenek, ott ezért nem marad hely a plakátoknak.

A következő javaslata azonban valóban jól használható. Lehet, hogy sokan nem tekintik marketingeszköznek a nyitvatartást, pedig az. Levinson szerint, ha az engedélyezett időszakon belül akkor is nyitva tartunk, amikor a konkurencia bezár, jelentős forgalomtöbbletet érhetünk el. Igaz, hogy manpság szinte reggeltől estig lehet vásárolni, de a józan paraszti ész és a vásárló oldaláról nézve valóban vonzó tud lenni egy olyan szakbolt, ahol van időm és lehetőségem munka után is vásárolni. Mivel sem reklámot, sem ellenreklámot nem célom csinálni a cégnek, nem írom ki a nevüket, de példaként megfelelőek. Tehát X Kft rövidáru kis- és nagykereskedelemmel foglalkozik. Nagy divatja van a különböző hobbiknak,  virágzanak a hobbiboltok, ők általában minimum este hatig nyitva vannak. X Kft sok olyan holmit tart, ami a hobbivarrónőknek, kötni-horgolni szeretőknek, gyöngyözőknek jó árban lévő, minőségi alapanyagot biztosít. De ők csak 8.00-16.00 között vannak nyitva munkanapokon. Elhiszem, hogy a nagykereskedelmi mennyiség hozza nagyobb bevételt, de miért dobják ki a kisebb bevételt az ablakon? 2-3 hölgy szokott unatkozni a pult mögött, őket most inkább nem minősitem, tehát ha ügyesen osztja be a munkaidőt a tulaj, nem is kell több munkaerőt fölvennie, a bolt egyébként alapvetően önkiszolgáló. Ha legalább este hatig lehetne ott vásárolni, biztos vagyok benne, hogy sok hobbimániás szokna át hozzájuk. Ez csak egy példa arra, hogy valóban jelenthet többletforgalmat a megfelelő nyitvatartás.

A munkanapok kapcsán is meglehetősen eljárt az idő Levinson tanácsai fölött, a boltok, szolgáltatók többsége szombaton is nyitva tart.

A telefonálási viselkedéskultúra megint olyan téma, ami mindaddig időszerű lesz, amig az emberek használnak telefont. A mobilok elterjedésének pedig az a hozadéka, hogy egyre többen, egyre többet telefonálnak.

Tonk Emil a magyar viszonyokat ismerve ilyen előnyöket és hátrányokat lát:

Előnyei:
- Gyorsan kapcsolatba lehet kerülni a partnerekkel
- Időhatékony
- Hatalmas távolságokat át lehet hidalni
- Interaktív
- Fel lehet készülni a hívásra kulcsszavakkal, kérdésekkel

Hátrányai:
- A telefon sokszor személytelen
- Sok a félreértés - és ha a a vevő nem ért jól téged, nem fog döntést hozni
- Költséges
- Nem lehet egyszerre több embert megkeresni telefonos ajánlattal
- Egy személyre átlagosan 1-5 hívás jut, mire biztosan tudsz vele beszélni

Levinson felsorolása meglehetősen véletlenszerű, mert a telefonálás után nem a kiszolgálás, vagy az ügyfélre szánt idő következik, hanem a tisztaság. De ez a tényező is örök érvényű, mint az a megállapítás is, hogy a rendetlenség forgalomkiesést okoz, mert az ügyfelek arra következtethetnek, hogy a hanyagság az egész vállakozást jellemzi. Az is változatlanul igaz, hogy a tisztaság, a rendezett környezet bizalmat kelt.

A telephelyet csak futólag említi, mert bár fontos a jó elhelyezkedés, 99 további ponttal kell számolnunk.

Eddig 21 pontot sikerült többé-kevésbé megvizsgálni, a többi is hamarosan következik.

süti beállítások módosítása