Ez az év a költözések éve, költöznek a barátaim,  állandóan költözöm a munkahelyemen egyik irodából a másikba, és költözik a blogom is.

Már egy ideje a marketingmoments.blog.hu címen tűnnek föl a korábbi tartalmak, az új bejegyzések pedig már csak ott fognak megjelenni.

Ha érdekel a marketing és a reklám, kérlek látogasd meg az új blogot!

Be kell látnom, hogy súlyos hibát követtem el, amiért kellőképpen szégyellem is magam,  véletlenül felraktam a nyers fordítást az igazi cikk helyett és a furcsa szöveg láttán a kedves szerkesztők kirakták a bejegyzésemet a kezdőoldalra. Természetesen nem az ő hibájuk, figyeltem volna jobban. Reggel hirtelen felindulásból töröltem is mindent, ezúton is elnézést kérek a kommentelőktől, teljesen igazuk volt, minősíthetetlen anyag került föl, amit nem engedhettem volna meg magamnak. Nem kívánom tovább nyalogatni a sebeimet, csak azt sajnálom, hogy sikerült ilyen rossz véleményt kialakíttatni magamról. Először úgy gondoltam, hogy nem írom meg újra a cikket, de átgondoltam. Ha nem tenném közé az "egészséges" változatot, akkor elismerném, hogy csak ennyire vagyok képes.

Térjünk azonban át a Zippora, amiről nem azért írtam, mert szeretem a terméket, vagy reklámot akartam volna csinálni nekik, hanem azért, hogy bemutassak egy olyan márkatörténetet, amiben a márkaépítés lehet, hogy néha túl erőteljes, túl amerikai, de mindenképpen megismerésre érdemes.

Tehát újra kezdem a mesét. Hol volt hol nem volt, volt két férfi, akik még 1932-ben üldögéltek egy szórakozóhelyen Pennsylvaniában, ahol akkor még lehetett dohányozni és nem volt szégyen sem, tehát egyikük rágyújtott, mégpedig egy ormótlan nagy öngyújtóval. Olyan nagy volt ez az öngyújtó, hogy bizony két kézzel kellett fogni. Másikuk, történetesen George Blaisdell, meg is kérdezte tőle, hogy miért használja ezt a nem éppen kényelmes darabot. A barát azt válaszolta, hogy azért, mert ez kifogástalanul működik. Ez volt az a momentum, ami elindította a Zippo immár 80 éve tartó pályafutását, ami arra alapozott, hogy az amerikaiknak szükségük van egy megbízható öngyújtóra. Tudom, megint lehet fanyalogni, hogy biztos másra sem volt szükségük szegényeknek, mint öngyújtóra, de először is, egy másik ország, másik kultúra és másik nézőpont, másodszor pedig, a márka 80 éve létezik és világszerte ismert.

Blaisdell először bárokban elhelyezett szórólapokon hirdette a terméket, azt állítva róla, hogy a ventilátor-próbát is kiállja, azaz egy bekapcsolt ventilátor 1 méteres körzetében minden gond nélkül rá lehet gyújtani vele. Azt is vállalta, hogy, amennyiben nem működik, visszafizetni a vásárlóknak az öngyújtó árát.

A későbbiekben is ezt a garancia vonalat erősítette, amikor egy akkor divatos Esquire című férfimagazinban 3000 dollárért egész oldalas hirdetést vásárolt 1937-ben. A hirdetésben szerepeltek maguk a termékek (akkor már több gravírozott mintával állították elő őket) és természetesen egy csinos hölgy is, aki szemmel láthatóan igen szeles időben próbál rágyújtani, de a Zippo kiállja a szélpróbát.Ezzel is a "szélálló" kifejezést igyekezett tudatosítani a termék kapcsán a vásárlókban.

A Zippo maga is reklámhordozó lett a későbbiekben, amikor a Kendall társaság 500 darab, a cég logójával ellátott terméket rendelt. Úgy vélik, ez volt az első eset, amikor a Zippo reklámajándékként szerepelt, és az ebből a sorozatból való darabokat különösen nagy becsben tartják a gyűjtők.

A második világháború idején a Zippo sajátos szerepet vállalt, hadiszállító lett, Amerikában akkoriban nem lehetett ilyen márkájú öngyújtót vásárolni. A gyártó azonban ebből is reklámot kovácsolt, közzétett egy hirdetést, melyben tájékoztatja a vásárlóit, hogy minden általuk gyártott termék az országhatáron kívülre, a külföldön harcoló amerikai katonákhoz kerül, és felhívja a polgári lakosság figyelmét arra, hogy nagyon vigyázzanak az öngyújtóikra mert egy ideig nem tudják majd őket pótolni, őrizzék kincsként.

Legendák születtek arról, hogy hogyan mentette meg a Zippo a katonák életét (valóságtartalmukat nem sikerült ellenőriznem). Egyik változat szerint a sebesült katona az öngyújtó fényével jelezte a bajtársainak, hogy hol van, a másik változat arról mesél, hogy a katona zsebében lévő öngyújtó felfogta a golyót, ezzel mentve meg a tulajdonosa életét.

Vége lett a háborúnak és a Zippo, egészen pontosan George Blaisdell új ötlettel állt elő a reklámkampányuk kapcsán: megálmodott egy autót, ami úgy néz ki, mint a Zippo öngyújtók, és az autó 1947-ben valósággá vált.

Az 1950-es években a karácsonyi vásárlási hullámot is meg akarták lovagolni az új "karcsú" öngyújtóikkal, amiről azt hirdették: olyan új, hogy ilyet még senki nem kapott Karácsonyra!

További érdekesség még a márka kapcsán, hogy a mai ismertségének nagy részéhez a szórakoztatóipar járult hozzá. Sok filmben láthatjuk feltűnni a jellegzetes formáját, például "Pulp Fiction"-ban vagy "X-Men"-ben. A cég büszkén állítja magáról, hogy nem fizet a termékmegjelenítésért. A Zippo másik nagy büszkesége, hogy csak a legyártott termékek 1,68%-át küldik vissza hozzájuk javításra a vásárlók, a többi kifogástalanul működik. Itt már józan paraszti ésszel gyanakodni kezd az ember, lehet hogy csak ennyi jut vissza hozzájuk, de talán részben azért, mert drágább lenne a postaköltség, mint a javítás értéke.

Eddig tartott a mese a Zippo öngyújtókról.

Forrás: sostav.ru

Ha már rádióreklámról van szó, akkor azt is érdemes megnézni, hogy hol és kinek hirdetünk.

Ugyebár 2 rádió-alaptípust különböztetünk meg:

Időnként a főnőkeim  valamelyike hirtelen felindulásból felszólít arra, hogy írjak néhány rádiószpotot. Szorgalmasan próbálkozom velük, többet is legyártok egy-egy témára, de igazán sosem tudom, hogy melyik a jó, jó-e valamelyik egyáltalán. Elkezdtem keresni valami szakirodalmat arról, hogy hogyan is írjunk jó rádióreklámot. Kerestem a neten, voltam könyvtárban. Könyvben alig találtam rá említést, neten pedig jellemző módon inkább reklám vizsgára készített tananyagokat találunk. Ez utóbbinak megvan az az előnye, hogy alapos és összefoglalja az előnyöket és hátrányokat.   Ezekből a publikussá tett munkákból mazsoláztam össze egy összefoglalót, de talán olyan hosszú lesz, hogy nem zsúfolom bele egy posztba. Talán ha tisztázom az alapfogalmakat, akkor közelebb kerülök az alapvető kérdéshez: hogyan írjak jó rádióreklámot?

Régen a tésztában sült zöldségre mondták néhol, hogy pongyolában van. A pongyola a Pallas Nagylexikona szerint: "általában a gondatlan értelemben használják. Ily értelemben beszélnek P. öltözetről, stilről. Neve a nők kényelmes reggeli öltözetének."

De mostanában a zöldségek is divatosabbak lettek, és bikiniben járnak.  Az izraeli Grey reklámügynökség kreatívjai döntöttek úgy, hogy zöldségek felhasználásával kommunikálnak. Fürdőruha formában lehámozott zöldségekről készült reklámfotókkal népszerűsítenek ugyanis egy konyhai multifunkciós gépet.

A padlizsán, a krumpli és a tök, noha faragtak le belőlük, mégis telt idomokkal "pózolnak" a plakátokon, de ez nem véletlen, hiszen a lényeg a nagyság, mert a reklámban szereplő konyhai gép is a Magimix XL nevet viseli, és a termékleírás szerint minden eddiginél nagyobb teljesítményű kütyüvel van dolgunk. Nagy űrtartalom, sok funkció, aprít, szeletel, facsar, nagy darabokban is beledobálhatjuk a zöldségeket.  Hát, igen, ha belehajigáljuk a szerkezetbe ezeket a jókora "elhízott" zöldségeket, akkor máris értelmet nyer a reklám szlogenje: The Big is in, vagyis: A nagyság belül van!

Forrás: http://borsa.hu

Hogy hol ez a hely? A zöldségpiac. Ott hiába mondanánk jól hangzó reklámszlogeneket, ha fonnyadt a zöldség. Maximum a mézédes,  a magnélküli vagy hazai jelzőkkel lehet egy kicsit zsonglőrködni, de az áru magáért beszél. Valamikor réges-régen, még a reklám és marketing előtti időkben a kereskedelem legnagyobb része a piacokon zajlott. Akire akkor azt mondták, hogy jó kofa, arra mostanában azt mondanánk, hogy jó marketinges? Tudja kinek, mit és hogyan adjon el.

A piacoknak egyébként is többnyire törzsközönsége van, és ha egyszer-kétszer egyik-másik standnál nem kaptunk igazán jó árut, akkor legközelebb már nem megyünk ahhoz az eladóhoz. De a másik véglet is igaz, kialakulnak a megszokott helyek, és Józsi vagy Pista már tudja, hogy melyik fajta almából adjon és mennyit. Mert a kiszolgálás is számít ám, a pörgős, beszédes, esetleg egy-egy bókot eleresztő eladó jobb esélyekkel indul.

A hétvégi piaci bevásárlás egy kicsit élmény is kell legyen, adnia kell egy elégedettség-érzést, hogy jó vásárt csináltunk, rengeteget takarítottunk meg, és csupa egészséges és finom dolgot viszünk haza.

Aronson 1992-ben ezt írta „A rábeszélőgép korát éljük”, és ez akkor még helytálló volt, akkor még nem pletykálkodtak az egereink.

Meg sem tudon számolni, hogy hányszor olvatam már azt, hogy "mostanában" hódított teret a Word of Mouth vagy Word of Mouse. De mégis mikor volt az a mostanában. Elkezdtem nyomozni kicsit. Papp-Váry Árpád egyik, politikai marketinggel foglalkozó cikkében találtam egy Magyarországra vonatkozó releváns adatot. A 2002-es választások kapcsán ír a WOM "berobbanásáról".

Nyugat-Európában üzleti célú kampányokban alkalmazták először a WOM kampányokat, Magyarországra a választások idején robbant be. Szerinte akkoriban szinte nem volt olyan internetelőfizető és mobiltulajdonos, aki ne kapott volna nap mint nap egy-egy politikai tárgyú továbbított e-mailt vagy SMS-t valamelyik ismerősétől. Az üzenetek egy része spontán, azaz alulról szerveződő „partizánakció” volt (úgynevezett grassroot), másik részük viszont már akkor is a pártközpontokból indult. A hagyományos pletyka, azaz a „word-of-mouth” és a „word-of-mouse” között van egy fontos különbségre hívja fel a figyelmet: míg az előbbi esetében gyakran torzulhat a szöveg, addig az utóbbinál csak egy forward gombot nyomunk, és már megy is az üzenet tovább, eredeti formájában.

2008-ban Sas István is kiemeli egyik írásában, hogy a web2.0-es eszközök terjedésével olyan változás ment végbe, amit korábban nem tudtak elképzelni a szakemberek.

 A folyamat érdekessége, hogy 2007-ben a cannes-i reklámfesztivál fődíját egy olyan reklám nyerte, amelyet sohasem vetítettek sem televízióban, sem moziban. A Dove-Evolution kampánya még mindig elérhető a Youtube-on, sőt paródiája is készült.

Az eredeti:

És egy paródia:

A másik említésre méltó eredmény: Magyarországon ugyanebben az évben az Effie-versenyen (a leghatékonyabb reklámok  megmérettetése) a fődíjat ugyancsak egy vírusreklám nyerte, amely csak az interneten keringett. A KFT együttes egy laza házasságtörést felelevenítő „Balatoni nyár” című számára készített a turisztikai hivatal egy enyhén pikáns rajzfilmet, amellyel áttételesen a nyári balatoni idegenforgalmi szolgáltatásokat népszerűsítette. A film nem véletlenül nyert hatékonysági díjat, hiszen ahhoz képest, hogy egyetlen fillér médiaköltség sem terhelte, hatalmas nézettséget – és ezzel komoly forgalomnövekedést – eredményezett. Nem volt könnyű megtalálni a videót, a dijnyertes.hu-n sikerült végül fellelnem.

A vírusreklám a Facebook megjelenésével csak erősödött. Ezernyi komment, ötlet, gondolat, ellenvélemény kerül felszínre, amely érdekességével, provokatív tartalmával vagy kreativitásával öngerjesztő folyamatot indít el. Nyomukban beindul a buzz, amit magyarul talán a „zsongás” kifejezés takar a legjobban. Mostanában egyre többet foglalkozom afféle gondozóként "céges" bloggal és Facebook oldallal, és bizony most már ott tartunk, hogy a "buzz" beindításáért meg kell dolgozni. Hát akkor hadd pletykálkodjanak az egereink!

A szlogenemben azt ígértem, hogy ínyencmorzsákat kínálok a marketing világából. Most valóban különlegességet hoztam, Indiából származó reklámokat. Keleti szomszédainktól már mutatattam be gerillamarketing ötleteket, de talán ilyen különleges országból még nem mutattam be anyagokat. A japán tájékoztató képek is sikert arattak, bár azok kétségtelenül aranyosak voltak, most talán izelítőt kapunk India világából, a problémáikról és termékeiről. A plakátok hangulata teljesen megfelel az európai ízlésnek, és egy kivétellel a feliratok is angol nyelvűek.

Ezt a plakátot a  Ogilvy & Mather készítette. Minimalista, mégis megrázó megfogalmazás.

Azt hiszem ez a kép némi magyrázatra szorul. Az indiaiak szeretnek táncolni és énekelni és tehetségkutató showműsorok őket sem kerüli el. Ez a «Sur-Sangraam» műsor beharangozója, amit a  «British Has a Talent» mintájára készítettek el. A  kampány célja annak bizonyítása, hogy igazi kemény harc lesz.

Van még néhány egzotikus ország a tarsolyomban, majd rövidesen azok is sorra kerülnek.

Ma van a Környezetvédelmi Világnap, ennek kapcsán azt hiszem, stílusos lenne olyan reklámeszközökkel foglalkozni, ami ezt a témát érinti. Egyébként ez már a 40. Környezetvédelmi Világnap, 1972-ben jelölte ki ezt a napot az ENSZ. Kicsit furcsa ugyan marketingesként a környezetvédelemről írni, hiszen be kell látnom, hogy maga a marketingtevékenység is sok szemetet tud generálni, elég, ha csak a szórólapokra gondolunk, amelyek nem a szelektív hulladékban végzik, vagy a szél és eső által leszedett óriásplakátok darabjaira.

Ezért is érdemes hangsúlyt az online eszközökre fektetni, ahol, és amikor csak lehet. A johannesburgi állatkert kampányában arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy ne szemeteljenek a látogatók, ezt nem lehet csak online módszerekkel csinálni, itt bizony szükség van a plakátokra. A felhívás nem csak az állatkertre vonatkozott, hanem általánosságban célozta meg a közönséget.

A szlogenje szabad fordításban:

"Az állatok nem hasznosítják újra. Kérjük, ne szemeteljen".

A marketing egyik ága önmagunk eladása, bár ezt inkább a HR-hez szokás sorolni. Pedig tekinthetünk saját magunkra is úgy, mint egy termékre. Különösen szabadúszóknál tartom ezt fontosnak, de nem övék a kizárólagosság ezen a területen. Dan Schawbel írásai első sorban angol nyelven érhetők el, de Clara Shih " A Facebook kora" című  könyvében idéz tőle néhány fontos gondolatot. 

Mindjárt az első gondolat az egyedi arculat, amit ki kell alakítanunk magunkról. Öt tanácsot emel ki Schawbel, ami szerinte létfontosságú a technológia korában.

1. Fedezzük fel a márkánkat, mielőtt piacra dobnánk! Tudnunk kell mit akarunk kifejezni vele, mi a célunk, milyen érdekeket képviselünk, hogyan különböztetejük meg magunkat más márkáktól. Mik az erősségeink, a céljaink, amíg ezt nem határozzuk meg, az énmárkát sokszor fölöslegesen újrafogalmazzuk.Úgy gondolom, hogy akár egy SWOT elemzést is megejthetünk saját magunkra vonatkozóan. Az első igazi marketing tanárom Hamburger Béla volt, és ő bizony mindenkivel megcsináltatta a saját SWOT-ját, és közösen megbeszéltük az eredményeket. Akkor még talán nem is értettük, hogy miért jó ez nekünk. 

2. A márkánk védelme érdekében mindenütt foglaljuk le a teljes nevünket! Birtokolnunk kell a saját digitális tulajdonunkat, ehhez hozzátartozik a tartománynevünk (név.com/hu), teljes nevünk a Facebookon, a Twitteren és más, a márkánk szempontjából fontos egyéb közösségi hálózatokban. Sajnos Schawbel úr arról nem mesél, hogy mit csináljon egy John Smith vagy egy Kovács István. 

3. Állítsunk fel egy rendszert, amelyen keresztül kézben tarthatjuk az online hírünket! Ahhoz, hogy a márkánk jó hírét kézben tarthassuk, átfogó Google-risztást (Google.com/alerts) célszerű beállítanunk a nevünkre (cégnévre is kiváló ötlet jegyzem meg mellékesen), és a szolgáltatásnak köszönhetően minden alkalommal, amikor valaki említi a nevünket egy blogban vagy cikkben, tudni fogunk róla. Bennem itt ismét a John Smith probléma vetődött fel, mert a gyakori névvel rendelkezők itt is nehezebb helyzetben vannak. A szerző még filgyelmünkbe ajánlja a BackType.com-ot, amivel webnapló-hozzászólásokat és a BoardTracker.com-ot (ez az oldal jelenleg átalakítás alatt áll), amivel pedig vitafórumokat pásztázhatjuk. Illetve a Facebook keresőjét is ide sorolja. Ő nem ért egyet Gábor Zsazsával, aki úgy tartotta, hogy a negatív reklám is reklám, a legrosszabb kritika is jobb annál, mintha nem írnának az emberről. Schawbel azt javasolja, előzzük meg vagy reagáljunk, ha rossz hírünket keltik.

4. Válasszunk egyetlen képet, nevet, mottót és témát, és egységesen ezeket használjuk! Ugyanúgy, ahogy egy vállalati márkának, a mi márkánknak is egységesnek kell lennie,  az interneten vagy azon kívül ugyanazt a képet kell mutatnunk magunkról. Legyen profi arcképünk, legyen ez az avatarunk a webnaplónkban, névjegykártyánkon, bárhol, ahol szerepel a nevünk. Használjuk szlogent (ha van), betűtípust, színeket következetesen.

5. Tegyünk közzé tartalmat, hogy hallasuk a hangunkat, és mások ne csak az önéletrajzunkon keresztül ismerjenek! Az önéletrajz nem tesz különbséget az emberek között, akár itt idézhetném a statisztikákat, hogy mennyi idő alatt futnak át a HR munkatársak egy-egy beküldött önéletrajzot. Tartalom közzétételével hallathatjuk a hangunkat, láthatóvá és hitelessebbé tehetjük magunkat, kapcsolatot teremthetünk. A kapcsolatok lehetőséget biztosítanak arra, hogy új gondolkodásmódokkal ismerkedjünk meg, friss ötletekkel találkozzunk.

Ha valaki azt gondolná, hogy ezt majd ráér akkor bevetni, amikor állást szeretne változtatni, azt ki kell ábrándítanom, az énmárka építése, csak úgy mint a marketing többi területe, folyamat, varázsütésre nem épül fel sem a vállalati márka, sem az énmárka. Egyes cégek hiába várnak csodát, a fellendülés folyamatos munka eredménye, egy kampány magában olyan mint az a bizonyos fecske, nem csinál nyarat.